Bemutatkoznak a szereplők II.


Újabb interjúk következnek, bár kicsit későn jöttem rá, hogy az eddig fent lévő regényrészletekben még nem is szerepel minden főbb szereplő. Ezt azóta helyrehoztam, mert feltettem a következő részletet.





TK: Ha visszagondolsz, milyennek látod az elmúlt évet?

FLÓRA: Nem volt egyszerű. Megtaláltam, majd elvesztettem dolgokat. Amit kaptam, eldobtam, aztán sokat kellett dolgoznom, hogy újra az enyém lehessen.

TK: Ez elég drámaian hangzik. Talán ne riasszunk el senkit!

FLÓRA: Oké, csak nem akartam spoilerezni. (mosolyog)

TK: Milyen figyelmes vagy.

FLÓRA: Ugye? Figyi, kérdezhetek valamit én is?

TK: Ez most nem ilyen interjú lenne.

FLÓRA: És akkor mi lesz, ha eredetileg nem így tervezted? Szerintem teljesen passzolna ide a téma.

TK: Jó, akkor kérdezz!

FLÓRA: Eleinte nem kedveltél engem, igaz?

TK: Ezt így nem mondanám, de... tény, hogy sokáig tartott kiismernem téged. Nem teljesen olyan lány vagy, mint amilyennek először elképzeltelek, és ezért tartottam tőled a távolságot. Aztán persze minden megváltozott.

FLÓRA: Szerinted az ilyesmi érződik egy regényen?

TK: Ebben az esetben nem hiszem, hogy ezt meg tudnám ítélni, mert túlságosan érintett vagyok. Inkább bízzuk az olvasókra.

FLÓRA: Oké, bízzuk. Egyébként van még kérdésed?

TK: Igen. Régóta érdekel, hogy pontosan hány szerelmes regény van a polcodon.

FLÓRA: Ó, ne már! Jázmin és az ő hatalmas szája... Muszáj volt neki elmondania! Most megyek, mert dolgom van, és amúgy sem hiszem, hogy lenne több normális kérdésed.
 



***


TK: Kérdezhetek?

KRISTÓF: Most azt játsszuk, hogy az író kérdez, a szereplő meg nem válaszol? (nevet) Jól van, csak húzlak. Kérdezz!

TK: Lilla azt mondta, hogy három szövevényes barátnő életét kellett nyomon követnie, de téged nem említett meg, pedig jóban vagytok. Szerinted miért nem?

KRISTÓF: Talán azért, mert vagyok a barátnője. (megint nevet)

TK: Nem úgy értettem! Egyszerűen kétlem, hogy elfeledkezett volna rólad. 

KRISTÓF: Esetleg valaki más feledkezett el rólam.

TK: Esetleg idegesítő vagy, és azért hagyott ki.

KRISTÓF: Most Lilláról beszélsz vagy magadról? Mert anyám szerint nem egészséges, ha valaki egyes szám harmadik személyben beszél magáról!

TK: (veszek pár nagy levegőt, és úgy döntök, visszatérek az eredeti témához, mielőtt megfojtom) Összefoglalnád nekem az első évedet a gimiben?

KRISTÓF: Persze. Eltelt. Vörös beszámolója nagyjából helytálló, ha valaki bírja a csajos/hisztis részeket meg a Krisztiános enyelgéseket is. Én nem tartozom ide. Á, látom, ráncolod a szemöldököd, hogy nem is enyelegtek. De azért érted, mire gondoltam, ugye? Most megsértődtél? Mindegy, hagyjuk.

TK: Tudod, nem sok van hátra a második rész kéziratából, de egy haláleset még simán belefér. Már látom is az újság szalagcímét: tragikus véget ért egy budapesti gimnázium osztálykirándulása. Egy fiú meghalt! 

KRISTÓF: "Egy fiú" alatt kit értesz? Márkot vagy Krisztiánt?

TK: Miért nem hat rád a fenyegetésem?

KRISTÓF: Mert tudom, hogy nem nyírnál ki.

TK: Kellett nekem ekkora egóval megírnom téged. Na tűnj innen, elegem van belőled!


***


TK: Mit mondanál el szívesen magadról az olvasóknak?
 
GRÉTA: Szívesen? Hm… Érdekes kérdés. Lehetne, hogy semmit?

TK: Akit érdekel, úgyis el fogja olvasni a regényt.

GRÉTA: Akkor majd megértik, hogy nem vagyok az a könnyen kitárulkozó fajta. Sajnálom.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése