Bemutatkoznak a szereplők



Próbáltam kifaggatni Lillát és Krisztiánt, a Nyitótánc két főhősét a hamarosan megjelenő könyvvel kapcsolatban. Arra gondoltam, hátha hajlandók kicsit komolyan venni, és válaszolgatni a kérdéseimre.

Íme az eredmény arról, mennyire is lettem komolyan véve a kérdéseimmel együtt:



TK: Mesélnél magadról és az első évedről a gimiben?

LILLA: Már egy teljes könyvre valót meséltem. Mit szeretnél még?  

TK: Nem magam miatt faggatlak, hanem azok kedvéért, akik még nem olvasták a Nyitótáncot.

LILLA: Hm... vagy úgy. Hát jó. Szóval arra vagy kíváncsi, mi történt akkoriban, amikor a gimit kezdtem? Imádtam táncolni, és közben baromira féltem az új sulitól. Mégiscsak egyszer kezdi az ember lánya a középiskolát. Mit is csináltam még? Zenefüggő voltam, dalszövegeket fordítottam, ami mondjuk azóta sem változott. Három barátnő szövevényes életét kellett nyomon követnem, és persze ott volt Krisztián... Biztos szeretnéd, ha róla is beszélnék, de nem megy. Krisztián túl sok és túl bonyolult.

TK: Akkor másként kérdezek. Fontos a számodra, eddig tiszta sor. Szerinted milyen lett volna a tanév nélküle? Vagy ha nem költözik a szomszédba?

LILLA: Bocs, de maga a kérdés is baromság. Ha nem Krisztián költözik a szomszédba, akkor nyilván valaki más. Ha nem ő lesz az osztálytársam, akkor egy másik fiú. Az egész helyzet más lett volna, amiről hogyan mondhatnék bármit is? Jó, látom, ideges lettél, szóval nem csinálok úgy, mintha nem értettem volna a lényeget. A válaszom pedig az, hogy belegondolni sem akarok a feltételezésedbe. Szerintem te sem gondoltál bele.

TK: De, belegondoltam. 

LILLA: Elfintorodtál, úgyhogy tutira nem sült ki belőle semmi jó.

TK: Tényleg nem, hisz épp olyan régóta ismerem Krisztiánt, mint te. Vagyis nem teljesen, mert te gyerekkorod óta ismered. :)

LILLA: Igen. Amúgy vettem észre, hogy téged is szokott szekálni. Sok szerencsét az interjúdhoz vele.

TK: Ez most kimondottan rosszindulatú megjegyzés volt.

LILLA: Ugyan már! Engem is elég régóta ismersz. Tudod, mire számíthatsz tőlem.

***

TK: Téged nem kérlek arra, hogy mesélj magadról, mert nem a te műfajod, de véleményed azért biztos volt. Például a suliról.

KRISZTIÁN: Azt szeretnéd, hogy véleményezzem a sulit? Beszedtél valamit?

TK: Ha nem valami bájosan arra akarsz utalni, hogy komolyan gondoltam-e a kérdést, akkor komolyan gondoltam.

KRISZTIÁN: Szerintem meg komolyan nem tetszene a válaszom. Ugorjunk!

TK: Osztálytársak?

KRISZTIÁN: Van köztük pár kretén. Tovább!

TK: Kosárcsapat?

KRISZTIÁN: Hagyjuk a témát!

TK: Miért?

KRISZTIÁN: Mert különben azonnal elhúzok.

TK: Gondok mindig voltak, és mindig lesznek, de a kérésedre hagyom a témát. (Főleg, hogy tényleg el akart menni!) Mi a helyzet a szomszéd lánnyal?

KRISZTIÁN: Ő Lilla. Ennyi.

TK: Biztosan nem csak „ennyi”.

KRISZTIÁN: Idegesíthetnél valaki mást is.

TK: Te vagy a soros.

KRISZTIÁN: De jó nekem.

TK: Mi van veled meg Lillával? 

KRISZTIÁN: Tényleg csak ez érdekel?

TK: (Nem felelek neki)

KRISZTIÁN: (Ő sem felel nekem)

TK: Megértettem, nem akarsz beszélni róla. Van még valami, amit elmondanál?

KRISZTIÁN: Nincs. Lépnem kéne edzeni.

Megjegyzések

  1. Hát ez igen jó volt xD Én történetesen szakadtam rajta :DDD Csak így tovább (Y) Ez nagyon jó volt xD

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm. :) Lesz még hasonló interjú hamarosan.

    VálaszTörlés
  3. Most olvastam el a könyvet. Imádtam! Egyszerűen fantasztikus volt!♥ Bár sérelmeztem,hogy annyi szenved egxmással Lilla és Ktisztián,de ettől függetlenül tetszett. Gratulálok!

    VálaszTörlés
  4. Én nekem is nagyon tetszett! :) Ez akk egy igazi sztorin alapul?? Ezt nem is tudtam :):):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, az interjúk is kitaláltak. :) Úgy rémlik, valahol feltüntettem, de most én sem találom. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése